Mert mindennap harcolunk vele, magunkban, másokkal, egymástól függetlenül. Együtt vagy külön külön, de egy örök küzdelem a sötétet legyőzni. A jó győzelme a rossz felett, talán csak egy álomkép? És a fény még mindig gyengébben pislákol?

Most egy kicsit hallgatózzunk egészen Indiáig, ugyanis fesztiváloztak, mert most ott is volt telihold, és a fény beragyogta az eget, ami megvilágította a színeket, a kavalkádot a kéket, a pirosat, a zöldet, a fehéret.

És véletlen e az hogy a szív, és a szín szó között csak egy betű az eltérés? És hogy a piros a SZÍV színe, a zöld pedig a csakraszíne, és a fehér színt és azonosítják vele. És mire következtetek ebből? Legyünk büszkék kedves magyar emberek a színeinkre, mert a szív színeiben élünk, akkor meg merjünk már Szeretni Szívből, Szabadon, és mindörökké, mert csak így érdemes!